| Resident Evil 3: NEMESIS
Amikor a Resident Evil 1996-ban debütált Playstation-ön, mindenki egyöntetűen hanyatt vágódott tőle, és máig olyan kultusz övezi, mint a hasonszőrű másodvonalbeli horrorfilmeket. S bár a játékmenet meglehetősen egyszerű volt (talán ez a siker egyik oka), a soha el nem fogyó zombi hadsereg, és az ötletes rejtvények máig számos folytatást és még több klónt eredményeztek. Nem sokkal ezelőtt a Capcom a PC platformra is rászabadította a sorozatot abban a reményben, hogy megismételheti a konzolos sikert, ám a PC tulajdonosok valami oknál fogva szinte egyáltalán nem kattantak rá a Resident Evil-re, így a siker messze elmaradt a várakozástól. Bár platformtól függetlenül a játék garantáltan képes a frászt hozni bárkire, a csalódás általában mindig a grafikában keresendő. Ami Playstation-ön remekül nézett ki, az PC-n már gagyinak számít. Nos a Capcom ezúttal összefogott az Eidos Interactive-val, hogy a Resident Evil sorozat harmadik fejezetét úgy ültessék át PC-re, ahogyan az megérdemli. Lássuk sikerült-e!
A Resident Evil 3: Nemesis története az eredeti Resident Evil-t folytatja, így a dupla CD-s második rész eseményei előtt zajlik. A játékban Jill Valentine-t, a S.T.A.R.S. különleges alakulat tagját irányítjuk, aki az első részben is az egyik főszerepet domborította. Jill megpróbál elmenekülni Racoon City-ből, amit a gonosz cég, az Umbrella egy műhiba során megfertőzött a T-vírussal. Ennek a vírusnak hála a városka lakói húsevő zombikká alakultak és ráadásul harapásukkal futótűzszerűen tovább terjesztik a kórt. (Ami a főhősökön titokzatos módon soha sem mutatkozik meg.) A hadsereg és a rendőrség már az intrófilmben elveszti az irányítást és tehetetlenül a zombisereg karmai közt végzi. A káosz elszabadul és Jill a pokollá vált utcák labirintusában a kiutat keresi. Mintha ez még nem lenne önmagában is elég csapás egy góliátszerű zombi, a Nemesis is a várost járja és úgy tűnik személyes leszámolnivalója van a S.T.A.R.S. alakulat tagjaival.
A harmadik fejezet az előzőekhez hasonlóan egy harmadik személyű akció-kalandjáték. A legtöbb harmadikszemélyű játékkal ellentétben itt nem száguld a kamera a hátunk mögött, hanem mindenegyes helyszín rögzített kameranézetből tárul elénk, és elhihetitek hogy ez a megoldás a legjobb a drámai hatás elérésére. S bár ez a rendszer jól működött Playstation-ön (hála a joypad-nek) PC-n a kusza billentyűzetkiosztás miatt alaposan izzasztóvá válik, és persze akkor amikor a legnagyobb szerephez jut: harc során. Hogy javítson a helyzeten a Capcom beépített egy gombot mellyel elhajolhatunk a zombitámadások elől, és egy másikat mellyel 180 fokban azonnal megfordulhatunk. Ez szép és jó de stressz alatt 101 gomb közül pont arra csapni elég kevés az esély. Ha pedig arra gondolnál, hogy majd fölötte tartod az ujjad, nyugodtan elfelejtheted azt, hogy még célozni és lőni is tudj. Egy gomb kell ahhoz, hogy Jill felemelje a fegyvert, legalább kettő ahhoz hogy célozzál és egy a tüzelés. Ezek után egy ötödik gomb körül matatni, már komoly gépírónői képességek szükségeltetnek. Ha pedig egy gamepadet csomóznál a géphez, hogy kipróbálod a Playstation módit, mindenképp a Sidewindert ajánlom, mert szinte minden mással volt valami baja.
A játékmenet tekintetében úgy vettem észre, inkább az akción és nem annyira a kalandon van a hangsúly. Ezt bizonyítja a már fent említett két új mozgás és az a tény hogy magunk rakosgathatjuk össze a töltényeket különböző típusú lőporokból. Amúgy az a néhány rejtvény amivel találkozunk már sokkal fejlettebb mint a "megfelelő kulcs a megfelelő ajtóhoz" szindróma, mely az előző részeknél már kezdett egy kicsit unalmassá válni. Amúgy Playstation-ön bónuszként voltak elrejtve, ám itt azonnal választhatunk Jill-nek nyolc kosztüm közül. Ezek semmi extrát nem jelentenek, csak a változatosságot és a dekorációt szolgálják. A sorozat hagyományainak megfelelően időlegesen egy másik szereplő irányításából is kivesszük a részünket, aki jelenesetben Carlos Oliviera az Umbrella egykori alkalmazottja. A rettegés igazi magját - a zombik és és az egyéb mutánsok - mellett maga Nemesis adja. A félelmetes kinézetű szörnyetege rendszeresen ránk tör ablakokon, ajtókon, vagy akár falakon keresztül is, néha olyan hirtelen, hogy leesel a székről. Amikor megjelenik választhatunk egy menüből, hogy mit szándékozunk tenni. Ezen döntéseink befolyásolják a játék további irányát és vezethetnek el eddig még nem látott helyszínekre. Ez a remek megoldás amellett hogy néhány sokkoló döntésre kényszerít bennünket remekül növeli a játék újrajátszhatóságát. Is. Csak megjegyzem, hogy a Nemesis-t nem tudjuk legyőzni a játék végéig, így ne nagyon pazaroljuk rá az értékes lőszert.
A játékállást ugyanazzal az írógépes módszerrel mentegethetjük, mint azt tehettük konzolon, vagy az előző epizódok PC verziójába. Az írógépek csak bizonyos helyszíneken találhatók meg (általában jó távol egymástól), és egy mentés egy gépírószalagba kerül, amiket magunknak kell összegyűjtenünk a játék során. Ha a legkönnyebb fokozaton kezdünk a játékhoz, végtelen mennyiségű szalag áll rendelkezésünkre, így aztán ezzel sem kell nagyon szöszölni. Maximum 10 tárgyat cipelhetünk magunknál, a többit David Copperfield féle varázsládikákban tárolhatjuk. Ezek a ládák általában írógépek közelében találhatóak és különleges képességük abba rejlik, hogy ha az egyik helyszínen belepakolod az M16-ost, mert már nem fér el nálad, akkor hat tömbbel arrébb egy másik ládából újra kiveheted. Ez a megoldás kényelmes, mert nem kell visszacaplatnunk a hat tömböt a puskáért ha szükség lenne rá, de egy legyintéssel eloszlatja a valóságérzet füstjét is.
A korábbi kiadásoknál a legsűrűbben emlegetett problémát a grafika jelentette. A felbontás megbízhatóan zötyögött 640x480-ban, ennek eredményeképpen szőrős volt a karakterek széle, gyenge az animáció és elmosódott a háttér. A Resident Evil 3 esetében némileg javítottak a modelleken, a háttereken, és a felbontást is megnövelhetjük egészen 1280x1024-ig is, bár kártyától függően itt már előfordulhatnak lassulások. Ha ez még nem is minden, de több mint a semmi. A hangok egy az egyben kerültek át PC-re, tehát a szinkronszínészek ugyanolyan közepes teljesítményt nyújtanak, mint azt tették konzolon.
A játéknak rossz az irányítása, tele van konzolos elemekkel és még a látványvilág is meglehetősen korlátozott, de ezeket már hallottuk az előző részek esetében is. Ennek ellenére az apró javításoknak hála a Resident Evil 3: Nemesis a legjobban sikerült adaptáció. Bár a második rész változatosabb volt és a sztorija is jobban magával ragadott, technikai szempontból mindenképp a harmadik fejezetre szavaznék.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
