|
A tenger felől megtaláljuk Indiát, de az se baj, hogyha felfedezzük Amerikát - mondta Kolumbusz Kristóf. Ha azonban tudta volna, hogy az Újvilág alig ötszáz esztendő alatt ennyire az Óhaza fejére nő, bizonyára sikítva fordul vissza.
Persze, ha Kolumbusz nem indult volna útnak, még azt is bukta volna, hogy Kolumbiát róla nevezzék el, és a tojását sem emlegetnénk folyton. De ha megkérdeznénk az indiánokat, bizonyára azt a választ kapnánk tőlük, hogy nem az volt Európa legnagyobb húzása, amikor betette a lábát a boldog elszigeteltségben élő kontinensre. Valahogy megértem őket, én sem venném szívesen, ha a rézbőrűek egyik napról a másikra lerohannák Magyarországot és bevezetnék a maját a Nemzeti Alaptantervbe. (Persze amennyit az ország idegen kézen volt, lehet, hogy már észre sem vennénk).
Az Ensemble Studios jóvoltából most részese lehetünk a kalandnak, melyet Amerika kolonizálása jelentett, s pennánkat gaz ellenségeink vérébe mártva átírhatjuk a történelmet. Ehhez három fejezet soktucat küldetését kell végigjátszanunk.
Az Age of Empires III. egy koktél, mely a Sid Meyer's Colonization, az Age of Mythology és a No Man's Land keverékéből jött létre. Az eredmény ízletes, rendkívül jól játszható és magas színvonalon elénk tárt RTS, mely valószínűleg bezsebeli majd a 2005. év stratégiai játékának járó díjakat. Hogy megérdemli-e, azt mindjárt meglátjuk.
Kezdjük talán a technikai részletekkel! A játékot természetesen 3D-s motor hajtja, mely különösen szépen jeleníti meg a vizes felületeket és az árnyékokat, ám az animáció, az épületek és egységek megjelenítése terén nem számít kiemelkedőnek. A készítők mindenféle apróságot a programba varázsoltak, pl. a fákról hullanak a sárguló levelek, városunk felett alakzatban repülő madárraj húz el, stb. Különösen tetszettek a támadásaink nyomán folyamatosan amortizálódó épületek. Hangulatában, stílusában a grafika az AoE előző részeit másolja, s teszi ezt oly módon, hogy bár a részletesség terén csalódni fogunk, végeredményben mégis elégedettek lehetünk vele. A fejlesztők külön fizikai motort is írtak az AoE III. alá, ez különösen olyankor villog, amikor beleágyúzunk a tömegbe, vagy riválisunk feje fölött bombázzuk le a tetőt. Sajnos ront az összképen, hogy az interface elég sok helyet foglal. Összességében a játék tálalása nekem elnyerte a tetszésemet.
A zenék és hangeffektek rendkívül jól sikerültek, számomra a legnagyobb élményt a harc közben hallható zörejek jelentették. Egy-egy nagyobb épület lerombolásakor, vagy komolyabb csaták megnyerésekor seregünk látványos hurrázásba kezd. Láthattunk már ilyet a Command &Conquer játékok megnyerésekor, de az effekt menet közbeni alkalmazása morálisan igen jó hatással volt rám és megerősített abbéli elhatározásomban, hogy a békés rendezésre irányuló erőfeszítéseket mellőzve ugorjak neki ellenfeleim torkának.
A játékmenet igen hasonló a már megszokott egységmenedzselő és nyersanyag-gyűjtögető valós idejű stratégiákhoz. Az AoE-sorozathoz hűen a korszakváltások most is a játékmenet szerves részét képezik, s a Mythology-ból áthozott hangulatos újításnak köszönhetően kijelölhetjük fejlődésünk irányvonalát is. Az épületekben elvégezhető fejlesztések száma csökkent, így már nem azzal fog telni a játék fele, hogy az egységeket modernizálgatjuk. A nyersanyagok közül eltűnt a kő, így már csak az arany, a fa és az élelem megszerzésére kell koncentrálnunk. A farmokat elég egyszer felépíteni, s nincs szükség a termőföldek újraplántálására. Egy új épületnek köszönhetően aranyaink számára is biztosítani lehet a folyamatos utánpótlást. Egyedül a fa az, aminek a mennyisége limitált.
Környezetünkkel sokkal nagyobb interakcióba léphetünk, mint az eddigi részekben. A térképeken elszórtan élő indián településekkel az ún. trading post segítségével vehetjük fel a kapcsolatot, a házikó felhúzása után lehetőség nyílik az indiánok kiképzésére és csatasorba állítására, s az itt elvégezhető fejlesztések egy része saját egységeinkre is hatással lehet. Néhány pályán alkalmunk nyílik egyéb kereskedelmi útvonalak megszerzésére, melyek szintén fontos utánpótlást jelenthetnek számunkra.
A Colonization-ból átvett és továbbgondolt ötletes újításnak köszönhetően anyaországunktól értékes segítséget kaphatunk. Nemzetünk tapasztalati pontokat kap tetteinkért, s a pályákon elvétve szétszórt treasure-kért is jár néha XP (ezeket az őrök likvidálása után a hős, vagy munkás tudja begyűjteni), ezekből eleget gyűjtve nemzetünk szintet lép. Hátországunk időnként hajókat küld megsegítésünkre, s hogy milyen választékból mazsolázhatunk, arra lehetőségeinket kis kártyák megvásárlásával bővíthetjük (a szintlépésekért járó pontokból). Így jöhetnek a kolonizációs hajóval munkások, katonák, nyersanyag, de akár új találmányok is. Nekem ez örömet szerzett (talán mert a Colonization-t is nagyon szerettem), de ha valakit fáraszt, figyelmen kívül hagyhatja a hátország által nyújtott segítséget. Fővárosunk eléréséhez elég az interface-n nemzetünk zászlajára kattintani. Ez a lehetőség számos küldetésben nem érhető el. Egy programhibának köszönhetően a játék a városban erősen beszaggathat, de egy patch már kijavította ezt a hibát.
Érdemes még szót ejteni a történetről, amit semmiképpen sem ajánlanék azoknak, akik Amerika gyarmatosításából érettségiznek. Nehéz lenne ugyanis elhitetni a tanárokkal, hogy a törökök véres harcokat vívtak az aztékokkal, és a máltaiakra hárult a Fiatalság Forrása elpusztításának feladata. Most vagy az AoE III. fődesignere ivott Demalgonra alkoholt, vagy tényleg úgy gondolták, hogy megéri kidobni a valós történelmi szituációkat néhány olyan nemzetért, amiknek semmi keresnivalójuk nem volt abban az időben az új kontinensen. Kimaradt lehetőségnek érzem, hogy nem fektettek inkább nagyobb hangsúlyt az indián nemzetek kidolgozására, az inka, azték, maja birodalomra, vagy akár a kisebbekre, mint a sosonok, komancsok, apacsok, mohikánok, stb. Mindamellett nemrég olvastam Orson Scott Card regényciklusának első három részét, ami éppen egy ilyen alternatív Amerikában játszódik - talán ez ihlette meg az AoE III. alkotóit is...
A küldetések azért kellőképpen változatosak és élvezetesek, bár ezen a téren az Age of Mythology-val az Ensemble kétségkívül jóval nagyobbat alakított.
A játék irányítása megszokott lesz minden RTS-fan számára, illetve mindenkinek, aki valaha is játszott hasonló játékkal. Egységeinknek beállíthatjuk a formációkat, ill. támadó, vagy védekező magatartásukat is meghatározhatjuk. A csoportba rendezett (Ctrl+számbillentyű) seregek most már külön ikont kapnak a bal felső sarokban. Ugyanitt láthatjuk azt is, ha tétlen dolgozóink vannak. A 3D-nek köszönhetően természetesen lehetőség van némi zoom-ra és szabadon forgatható kamerakezelésre is.
A mesterséges intelligencia tagadhatatlanul a játék gyenge pontja. Egyfelől munkásaink nehezen találják fel magukat, sok energiánkat emészti majd fel az ő kommandírozásuk. Valamilyen számomra érthetetlen ok miatt megszűntek a favágó-telepek és a bányák is, így a nyersanyagok közvetlenül kerülnek birodalmunk láthatatlan raktáraiba. Ezt siralmas megoldásnak tartom, különösen azután, hogy a Rise of Nations milyen zseniálisan oldotta meg ezt a problémát. Meddig tartott volna munkásainknak felhúzni valami vacak kiszolgáló épületet az erőforrások mellé? Így utánpótlásunk védelmének szerepe jórészt megszűnt. Hogy azért mégse legyünk teljesen nyugodtak a nyersanyagok sorsa felől, a kampány módban limitálva van a felhúzható épületek - köztük természetesen az igen erős őrtornyok - száma. Mindamellett még így is sokat csökkent a gyűjtögetés jelentősége, s a súlypont a harcra terelődött át. Mégis azt javaslom, hogy könnyű fokozatban csak azok kezdjenek a kampányba, akik a stílussal most ismerkednek, vagy nincs elég idejük, és csak átrohannának a játékon. Az egységek útkeresése széles skálán mozog a jótól a kiábrándítóig, a csatákban pedig akkora a kavarodás, hogy ember legyen a talpán, aki egy kézitusában ki tud igazodni. Lényegében úgy vélem, az Age of Empires II. kampányát kihívóbb volt végigjátszani, mint a harmadik részét.
Mivel a real time stratégiák a WarCraft óta felerészben a multiplayerre vannak kihegyezve, ezért érdemes erre is vesztegetnünk néhány szót. Természetesen mind a nyolc nemzet választható (britek, németek, spanyolok, hollandok, franciák, törökök, portugálok, oroszok), de az indián birodalmak megjelenésére még várnunk kell. Talán majd a kiegészítő... A multi természetesen humán ellenféllel játszva a legizgalmasabb. Nagyon tetszett a hangulatos képecske, amit a skirmish elindulása elé töltőképernyőnek tettek be. A multiban nagyjából hasonló beállításokat ejthetünk meg, mint az elődök esetében, bár mintha kevesebb lehetőségünk lenne.
Noha a kiadott demók meglehetősen optimalizálatlanok voltak, nálam a játék 1024x768-ban fullos grafikával szépen, szaggatásmentesen futott. A renderelt videók nagyon jók, a saját motorral készült átvezetők inkább átlagosnak mondhatók. Sajnos a western-hangulat engem elkerült, semmit nem láttam a saloon-ok és shariff-ek egyedi világából. Így a vadnyugat mítosza kissé szertefoszlik az AoE III.-ban. A játék nem ad lehetőséget arra, hogy igazán beleéljük magunkat a ténybe: mi csak betolakodók vagyunk egy szép, de veszélyes idegen, új világban...
Pozitívumok: Víz, víz, tiszta víz; grafika, hangok és fizika, Lizzie :-)
Negatívumok: MI kicsit gyenge, viszonylag apró harci egységek, s bár az AoE-hangulat csúcsra van járatva, hiányzik belőle a western-feeling
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
