|
No, kérem szépen, eljött a nagy nap, megérkezett szerkesztőségünkbe a híres Doom III motorjára épülő Raven adaptáció, a Quake 4. Több éjszakányi folyamatos tesztelés után itt az idő, hogy megosszuk veletek a véleményünket - feltéve, hogy érdekel valakit! ;)
Aki kicsit is régebb óta foglalkozik PC-s játékokkal, bizonyára tudja, hogy micsoda kultuszt takar az a bizonyos négybetűs szócska, a milliók számára ismerősen csengő Doom. Igen-igen, itt egy rövidke megemlékezés következik, de ha nem érdekel, nyugodtan ugorj két bekezdést, ott már a játékról írok! ;) No szóval, még a '90-es évek elején történt, hogy egy bizonyos John Carmack (kinek neve azóta már legendává vált) és piciny csapata kifejlesztett egy újszerű, úgynevezett 2.5D-s motort, mellyel egy új kifejezés robbant a játékpiacra. Ez a frazeológia az FPS, melynek zsargonszerű bevezetésével egy időben megindult a 3D-s grafika félelmetes rohamú fejlődése. Ami azóta történt, az már történelem és Kedves Olvasóm, bizonyára már neked is a könyöködön jön ki a sztori, hiszen már valóban a csapból is ez folyik. Éppen ezért ugornék is egy évtizedet és lépjünk egyből 2005-re!
Az utóbbi években egyre nagyobb ütemű fejlesztéseket tapasztalhatunk mind a hardver, mind pedig az új cuccokat kihasználó szoftverek tekintetében és, hogy ez mennyire jó vagy rossz, azt már mindenki magának döntse el! Egy biztos: adva vannak az ütős videokártyák és van nékünk több konkurens 3D-s motorunk is, melyek közül a három legnagyobbról szinte minden FPS arc hallott már. Ott van ugyebár az Unreal III motorja, a nagynevű Source és persze a böszme Doom III engine, melyeket egyre több és több játékfejlesztő cég vesz bérbe a saját alkotásaik elkészítéséhez. Ilyen cég például a Raven Software is, aki híres arról, hogy az id Soft aktuális motorjait felhasználva gigantikus sikerű programokat kreál, melyek sok esetben még az előd sikerein is messze túltesznek. A teljesség igénye nélkül említeném meg a Hexen I-II, Heretic I-II és a Quake neveket, melyek közül az utóbbi különösen érdekes számunkra. A Quake volt az első olyan 3D-s FPS az id Soft tollából, mely már teljesen 3D-s grafikával kápráztatta el a játékosokat. Pár évre rá megjelent a kétes sikerű második rész, majd röviddel utána jött is a harmadik és ezzel egy új ponthoz érkeztünk az FPS történelemben: a Quake III Arena korához. Játékosok százezrei vadászták egymást, s teszik a mai napig a több tízezer izzó szerver segítségével. Az Arena többjátékos üzemmódja kolosszális, megcáfolhatatlan sikereket ért el, ám az id Soft és a Raven úgy gondolta, itt az idő továbblépni. Elkészültek hát az első közös tervek egy FPS-ről, mely nagyszerű grafikájával visszatér a gyökerekhez és újra az egyjátékos módra fekteti a hangsúlyt. 2005 őszére el is készült ez a program, mely a Quake 4 keresztnevet kapta és eljött az idő, hogy mi is kivesézzük az új jószágot.
Maga a program tehát szakít a Quake 3 Arena-val és a hangsúlyt sokkal inkább a hagyományos, egyjátékos üzemmódra fekteti, melynek története ott folytatódik, ahol a Quake 2-nél befejeződött. Ha játszottál a második résszel, bizonyára emlékszel, hogy egy névtelen katonát alakíthattál, aki a játék végén sikeresen likvidálta Makron-t, a rosszfiúk über-gonosz főnökét. Ne gondold, hogy ezzel el lett intézve! Csudákat, itt az idő, hogy befejezd amit elkezdtél! Egy bizonyos Matthew Kane bőrébe bújva kell végezned az összes rosszasággal, és bizony nem lesz könnyű dolgod! Épphogy becsatlakozol a történetbe, szinte máris az akció közepén találod magad. Az ellenség immár 4-5 fős csapatokban támad és taktikáznak, de betyárul. Az egyetlen baj (már ha annak titulálható) csupán az, hogy a cselekedeteik még mindig erősen script-szagúak és ha egy állástöltés után másodjára is ugyanarra tévedünk, szinte biztos, hogy ugyan onnan fognak ránk támadni. Hogy miért kell ilyen megoldásokhoz folyamodni 2005-ben, azt nem értem, de a fejlesztőknek biztosan jó oka volt rá. Persze, ennek a technikának van egy olyan előnye is, hogy szinte mindig érhetnek meglepetések és az ellenség bizony ránk tudja hozni a frászt, tekintve, hogy a lehető legjobbkor és legjobb helyről támad. Talán pontosan ez az a tulajdonsága a játéknak, ami miatt bele is szerettem és biztos vagyok benne, hogy neked is tetszeni fog (kiváltképp, amikor a bajtársaid ügyködéseit nézed a terepen). Hihetetlen, hogy mennyi minden apróságra odafigyeltek a készítők.
Az ellenség ritkításához számos fegyver áll rendelkezésedre. Kalandodat egy végtelen kapacitású "blaster"-rel indíthatod, melyet akár fel is tölthetsz, így némiképp nagyobb löketet zúdítva az enemi nyakába. Mivel azonban a repertoárod hamar egy gépfegyverrel bővül (ami a beépített lámpán túl is oly színvonalas, hogy az ellenségek vehemens százalékához elegendő), az első kis jószág hamar feledésbe merül. Idővel természetesen még tovább gyarapodhat az arzenálod és szert tehetsz a nélkülözhetetlen shotgun-ra is. Persze, van még gránátvető, hiperblaster, ilyen-olyan szögvető és a BFG itteni megfelelője, az úgynevezett "dark matter" ágyú.
Érdekes módon, az akciókat immár nem mindig egyedül kell megvívnod. Sok esetben a csapatoddal együtt ütközhetsz meg a rosszfiúkkal és ami fontos: bajtársaid igen jó harcosok. Pontosan céloznak, taktikáznak és igenis vigyáznak magukra valamint elsősorban Rád. Ez azért is nagyon fontos, mert nincs annál frusztrálóbb, amikor a bugyuta MI miatt a harcostársaid csak teherként vannak jelen, sőt, rosszabb esetben még neked kell babusgatni őket. No, ez végre gyökeresen megváltozott, s habár a többiek nem halhatatlanok, nagyon sokat segítenek az akcióban. Annál is inkább, mivel egyesek úgynevezett speciális egységként vannak jelen. Akadnak orvosok és technikusok is, akik az életerődről és a pajzsodról gondoskodnak, de csak akkor, ha éppen szabad a kezük. Nem fognak nekiállni a páncélodon bütykölni, miközben épp kereszttűzben van a csapatod és ez benne a leges legjobb: a legtöbben egymással is törődnek, de némely egységek kifejezetten önzőek is tudnak lenni, míg mások a végletekig szolgálnak. Összességében tehát egy igen kiforrott egyjátékos üzemmódot prezentált a RavenSoft csapat, ami kifejezetten élvezetessé teszi a játékot.
A Quake 4 többjátékos üzemmódja már kevésbé zsíros, de az edereti szintet még tartja. Ne mondhatnám, hogy lapos, de egetverő újításokra ne számíts! A pályák telis-tele vannak Quake 3-szerű elemekkel és a hangulatuk, valamint a kommentátor is a nagy őst idézik, ami nem feltétlenül baj, csak hát hol marad az újdonság ereje? Sehol. Magyarán, ha a Quake 3 Arénát keresed, csak lényegesen szebb grafikára vágysz és nem zavar a megnőtt gépigény, akkor ez a játék neked van kitalálva. Amit a Quake 3 adott, az itt is megvan, csak sokkal, de sokkal szebb köntösben.
Persze, ennek a bizonyos "köntösnek" ára is van, hiszen a gépigény némiképp nőtt, de még mindig baráti és hát a grafika... Maradjunk annyiban, hogy a Doom III technológia kőkeményen odatesz! :-) Hajszálpontosan ugyanezzel a géppel teszteltük a Doom III-at is és bizony a Quake 4 esetében lényegesen szebb grafika mellett is jóval zsírosabb FPS értékeket mértem. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a motor a nyíltabb helyszíneken is (melyekből egyébként meglehetősen sok van) lényegesen jobban teljesít az elődjénél, nyugodt szívvel konstatálhatom, az engine igenis fejlődött és végre úgy működik, ahogy a Doom III-nál is kellett volna. Látványos helyszíneken barangolhatsz és habár a gyakori lövöldözések miatt nem igen lesz időd a pályák kidolgozottságában gyönyörködni, mégis biztos vagyok benne, hogy időnként megállsz majd körülnézni. Az árnyék- és fényjátékok mesteriek és amikor a csövek mögül kitör egy szörny, hogy orrba vágjon, mint vakondot a rotációs kapa, no akkor érzed majd igazán a játék hangulatát. Nagyszerű újítás, hogy a program a szélesvásznú monitorokat is támogatja, így tehát ha megadatott neked egy 16:9-es kijelző, ki is használhatod teljes egészében. Ha ehhez hozzátársul egy izmosabb 5.1-es szett, a mozi-élmény (és egy-két szívinfarktus) garantált. Az egyetlen zavaró jelenség csupán az, hogy a 60 Hz-es képfrissítés továbbra is standard és a mai napig nem is értem, hogy miért van erre szükség. :(
A játék hangjai kifejezetten igényesek és meglepően tiszták. Az érdekes azonban az, hogy szemben a hagyományos mosóporokkal..., izé, FPS-ekkel, a játék nem csak a fegyverek ropogásából és a gránátok robbanásaiból áll. Gyakorta megálltam hallgatózni, mert a környezeti zajok hihetetlenül profik és oly tökéletesen pozícionáltak, hogy a tájékozódásban is erősen segítenek. Időnként különböző utasításokat és egyéb szövegeket kapunk a rádiónkon, melyet a csata zaja elnyomhat, de aggodalomra semmi ok, ezek az üzenetek általában nem fontosak, csak a hangulatot szolgálják. Szerencsére a játék kitűnő atmoszféráját nem tépik ízekre a buta zenék, hiszen csak mértékkel, egy-egy érdekesebb szituációban hallhatunk némi felpezsdítő muzsikát - igaz, én ezt is ki szoktam kapcsolni.
Mindent összevetve pro és kontra, a Quake 4 egy kifejezetten nagyszerű egyjátékos móddal és egy lényegesen gyengébb, hétköznapi multival rendelkező FPS. Nyugodt szívvel írhatom, hogy a maga stílusában úgy ahogy van perfekt és bizony a Doom III-nál mindenképpen kiforrottabb. Nagyon sokban hasonlít a Doom-ra, így ha nyers akarnék lenni: ez tulajdonképpen maga a Doom III, egy apró különbséggel: ez be van fejezve, össze van rakva.
Pozitívumok: Ütős grafika, hátborzongató hangulat, tökéletes hangzás, látványos sciptek
Negatívumok: Néha túlságosan kapkodó MI, továbbra is 60Hz
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
