|
2002-ben az Amerikai Egyesült Államok szigorúan titkos katonai osztagot hozott létre azzal a céllal, hogy megfékezze az országban garázdálkodó paranormális képességekkel rendelkező gonosztevőket. Az elit egység stílusosan a First Encounter Assault Recon (F.E.A.R.) nevet kapta.
Aki látott már X-aktákat, az már ebből is sejtheti, hogy nem mindennapi horror-fps került ki a Monolith műhelyéből. A washingtoni illetőségű cégnek olyan neveket köszönhetünk, mint a NOLF két része, az AvP II. és a TRON 2.0, melyek kétségkívül a belső nézetes akciójátékok legjobbjai közé tartoznak. Noha a Contract JACK meglehetős bukta volt, nem vágta haza a nagy múltú vállalatot. A Monolith olyan partnereket tudhat maga mellett, mint a Microsoft, a Vivendi Universal, a Fox Interactive és a Disney. A F.E.A.R. a Warner Bros támogatásával készült, és ez meg is látszik rajta: filmszerű és realisztikus, minden ízében magával ragadó, de hollywoodi kliséktől nem mentes produkcióról van szó.
A F.É.L.E.L.E.M. legnagyobb érdekessége az, hogy szinte egyetlen olyan eleme sincs, amit korábban nem láthattunk, mégis a székhez szegezi az embert történetével és kidolgozottságával. Ötleteit a legnagyobbaktól kölcsönözte, így hát lássuk ezeket a nagyokat, és örüljünk együtt annak a kombinációnak, ami létrejött belőlük!
Half-Life I-II... A F.E.A.R. már megjelenítésében és hangulatában is őrá emlékeztet. A grafika és fizika simán lehetne a Source és Havok házasságának gyümölcse (néhány hibás génnel), a mesterséges intelligencia pedig néhol olyan megoldásokat vonultat fel, amiket korábban csak scriptekben láttam. A Half-Life-ot idézi az is, ahogyan az ellenünk harcoló kommandósok rádió-üzeneteket váltanak egymással. Mit idézi! Finoman fogalmaztam. Akkora nyúlás, hogy kiveri az ember szemét. Viszont ami ott működött, az itt is beválik. Kalandjaink során általában épületekben, zárt helyeken fogunk nyomulni, és a rádiózaj előre figyelmeztet a katonák jelenlétére. A MI tényleg döbbenetes. Ellenfeleink gránátokat dobálnak, fedezékből lövöldöznek, oszlopok mögül hajolnak ki. Ha többen vannak, összehangoltan támadnak és nem könnyű tűzvonalba csalni őket.
A grafika lenyűgöző. Gyönyörű víz, kellemes (bár kissé eltúlzott és keményen bugos) fizika, látványos fény-árnyék játék, tökéletes rag-doll, nagy felbontású, éles textúrák, jól kidolgozott karaktermodellek (melyekből fájdalmasan kevés van) és remek animációk. Újításnak mondható, hogy a vakolatba csapódó töltények által felvert por csak lassan ülepedik le. A fegyverek megjelenítése a 2005-ben elvárható színvonalat képviseli, az viszont kifejezetten nagy szám, hogy milyen szinten vannak lemodellezve az egyes gyiloklesők (tűzgyorsaság, visszarúgás, kaliber, hatótávolság, stb.). Ha például géppisztollyal eresztünk egy sorozatot az előttünk felbukkanó zsoldosba, eddig nem tapasztalt effekteket figyelhetünk meg. A katona teste a lövedékek becsapódására rázkódni kezd, majd egy utolsó sikoly kíséretében a delikvens összerogy, legurul a lépcsőn, átesik a korláton, stb. Kisebb bugok gyakran fordulnak elő, pl. a hulla beleakad egy hordóba és állva marad, a keze belelóg a falba és ehhez hasonlók. A lövésnyomokat (és néha a hullákat is) erőforrás-kímélő szempontok figyelembevételével a program egy idő után eltünteti.
A pályák felépítése átgondolt, de túl lineáris és néhol kifejezetten monoton. Rögtön az első küldetésünk hangulata a Vampire TM - Bloodlines Ocean House nevű kísértetjárta szállodáját idézi (igaz, csak távolról köszön neki, de megadja az irányt). Ami nagyon nem tetszett a pályákban, azok az ismétlődő pályaelemek voltak, az egyforma irodák és szobányi csőrengetegek között dúló harc a kommandósokkal. Szerencsére mindig történik valami, ami miatt nem fenyeget minket a ráunás veszélye.
Hangok terén el vagyunk kényeztetve, a fegyverek döbbenetesen szólnak, a zörejek jól pozícionáltak (EAX 2.0). Ha egy gránát robban mellettünk, átmenetileg elmehet a látásunk és cseng a fülünk néhány másodpercig. HL-feature az is, hogy általában nem szól a zene, viszont egy-egy fontosabb akciójelenetnél olyan szinten indul be, mintha moziban lennénk.
Max Payne, Undying... A missziók al-küldetésekre vannak bontva, időnként a főhőst látomások és telepatikus üzenetek gyötrik, pl. felidézi, hogyan haltak meg a társai, szellemeket lát maga körül. Ezek az elemek teszik felejthetetlenné a F.E.A.R.-t. A paranormális jelenségek modellezését eddig kevés játék vállalta be, véleményem szerint a Monolith jó lóra tett, amikor ezt a területet választotta játéka témájául. Különben a F.E.A.R. csak a S.W.A.T. sorozat Rambo-utánérzése lenne (érdekes ezeknek a címeknek az összecsengése, különösen, hogy a terroristaelhárítós játékot is a Sierra adta ki).
ugrás a második hasáb elejére
Fentebb utaltam a Max Payne-re. Nos, hősünk rendelkezik egy extra képességgel, felturbózott reflexeinek emberfeletti mértékben való használatával (slow motion). Ez megegyezik Max "bullet time" képességével. Az idő lelassul, környezetünkhöz képest jelentősen felgyorsulunk. Ilyenkor a képernyő szélei elmosódnak, mintha még a fény is másképp jutna el retinánkig (mivel én 15 mp alatt futom a százat, nem tudtam ennek az effektnek a hitelességét ellenőrizni :-)). Ez a megjelenítési mód az Undying óta nem ismeretlen számunkra, ott a főhős asztrális látását kísérte gyakorlatilag teljesen ugyanilyen látvány. Az Undying visszaköszön abban is, hogy a játék tocsog a vérben és időnként szellemek, kísértetek villannak elénk. Hozzá kell tennem azonban azt is, hogy Clive Barker klasszikusa sokkal, de sokkal félelmetesebb, mint a F.E.A.R., így aki csak a horrorért kezd neki, az lehet, hogy a sok vödör paradicsomszósz ellenére csalódni fog.
Érdekes módon igyekeztek elérni, hogy karakterünk helyébe minél jobban beleélhessük magunkat. Végre, amikor felmászunk egy létrán, akkor valóban el kell engednünk a fegyvert és meg kell markolnunk a hideg vasat. Viszont a DOOM 3-mal ellentétben zseblámpánk fényénél nyugodtan lövöldözhetünk, nem kell a világító eszközzel agyon vernünk az ellent. A küldetésekre autóval, helikopterrel érkezünk, a sofőr mellett ugyanúgy nézelődhetünk ilyenkor, mint az Operation Flashpoint-ban. Nagyon tetszett a második küldetés elején, amikor helikopterrel szeltünk át egy apró öblöt. Gyönyörű látvány volt a víz fölött repülni, a távolból látszottak a város fényei. Aztán persze leszálltunk egy magas épület előtti helipadra, ahol... de inkább nem lövöm le a poént.
Minimális karakterfejlődés is megfigyelhető, ezt a NOLF 2-ből mentették át. A lényege annyi, hogy a pályákon elszórva életerő- és reflex-erősítőket találhatunk, amelyek tartósan növelik a rendelkezésünkre álló "slow motion" hosszát, és kitolják maximális életerőnket, valamint segítik a természetes regenerációt is. Ezek miatt az erősítők miatt érdemes alaposan körülnézni a helyszíneken és nem csak Geronímóként átrohanni rajtuk.
Aki a remekül sikerült multiban szeretne nyomulni, annak a dedikált szervereken kívül a helyi hálózat is rendelkezésére áll. A játékmódok keretein belül helyet kapott a hagyományos deathmatch és csapat deathmatch, a CtF, az elimination és team elimination is.
Tehát a játék egy X-aktákba oltott Half-Payne és Operation Undying hibrid. :-) A sztoriban időnként feltűnik egy kislány, ő leginkább Stephen King Tűzgyújtójára és a Kör kútba fúlt Samara-jára emlékeztet. Ez egy egészen megdöbbentően fantáziátlan megoldás. Talán ezért is nem üt akkorát a megjelenése. Kislányokkal a Ring óta engem már nemigen lehet megijeszteni. :-) Amikor feltűnik, akkor viszont biztosan olyasmit fogunk a monitoron látni, amire addig ritkán volt példa.
Ez lehetne a végszó a F.E.A.R. kapcsán. Egy stabil, rendkívül jól skálázható program, aminek ugyan a Monolith-hagyományokhoz hűen gigantikus gépigénye van, de kellően le lehet butítani ahhoz, hogy belépő szinten egy gyengébb konfiguráción is elfusson (bár akkor meg oda a látvány, szóval optimalizálhatták volna még egy kicsit). Nálam mindent fullra rakva nagyjából akadásmentesen futott, bár a vertical lights maximumra állításakor figyelmeztetett, hogy a videokártyán memóriagondok léphetnek fel (azért az ajánlott 256 mega nem indokolt). A játék elég rövid, de újabb példa arra, hogy a videojátékok és a mozi szélsebesen közelednek egymáshoz.
Aki már nem győzi kivárni a S.T.A.L.K.E.R.-t, annak érdemes beszereznie, a horror-fps rajongóknak pedig egyenesen kötelező darab a F.E.A.R. Ám ha Németországban jársz, semmiképpen ne beszélj a játék során szerzett tapasztalataidról. Nehogy Uwe Boll meghallja...
"A Far Cry óta még nem találkoztam ennyire színvonalas FPS-sel. A F.E.A.R. messze túltesz a Doom III és Half-Life 2 alkotta über-duón." - dreamlite
Pozitívumok: Filmszerű hangulat, korszerű grafika és hangok, remek mesterséges intelligencia
Negatívumok: Túl lineáris, nagy gépigény, lopott ötletek tömkelege, ismétlődő pályaelemek, a fizikai motor bugos
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
